Na, tehát itt egy topic, amit Koffey engedélyével hoztam létre^^ (miután Dínó tájékoztatott, hogy én ilyet is tudok csinálniXXXX,D)
Tehát akkor majd ide felrakom a novelláimat, és akit érdekel, az olvassa, és kommentálja (Anime Fanfiction Style-ra is lehet, ott is fent vannak*-*)
Na, hát akkor jöjjön, aminek jönnie kell :B]:
I. novellám:
Leírás (rövid előzetes, promó):
Egy démon az egy démon, még ha a feje tetejére áll is.
Kegyetlen, kétszínű és velejéig romlott, és ezt sosem szabad elfelejteni.
Hiába mutatja magát kedvesnek, bánik veled gyengéden, mosolyog gyönyörűen és ver hevesebben a szíved, ha tisztán csengő hangja a füledbe jut; ő akkor is egy démon.
És mi történik akkor, ha valaki figyelmen kívül hagyja ezt az igazán egyszerű szabályt?
Mi fog történni Naifuval, ha megnyitja a szívét egy démonnak?
A novellám segítségével betekintést nyerhetsz abba, milyen is valójában egy démon szíve.
A novella:
Démonszív
( meg tudod nézni itt is:
http://anime-fanfiction.animehq.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=12230, és nagyon jó lenne, ha vki hozzászólna kritika formájában*-*)
Angyalok és démonok. Két faj, mely ősidők óta féli és gyűlöli egymást. Amióta Lucifer, a fény és a tökéletesség angyala a megtestesült gonosszá, minden rossz urává és parancsolójává, a Sátánná vált, a két nép kerüli egymást. Az angyalok égi birodalmukban tartózkodnak, a démonok pedig vérdíjat tűznek ki a fejükre. A két világ teljesen elkülönült egymástól. Szokásaik, hitük, lakóik természete szöges ellentétben áll egymással.
*****
Essian a démonvilág központja. A legnagyobb démoni város, a legerősebb egyedek lakóhelye. Minden démonúrnő és démonnagyúr, aki számít, itt található meg. Őket szolgáik, az alsóbbrendű démonok kényeztetik. Egy ilyen, sok szolgával rendelkező, démon Aijin űrnő, aki épp az eget vizsgálja nyugtalanul. A kegyetlenségéről ismert nő rettentő erős. Már külsejéről sugárzik különlegessége. Gyönyörű arcát csábító éjfekete szemei; hosszú, fekete pillái; szép, vérvörös ajkai teszik még csodálatosabbá. Hosszú, fekete haja dúsan leomló. Teste magas és vékony, kihívó vörös szoknya fedi bonyolult jelekkel borított testét.
Csak áll és néz: a csillagokat vizsgálgatja türelmetlen várakozás közepette.
Hirtelen bejött hozzá két szolga:
– Aijin úrnő! A feladatot sikeresen elvégeztük, elkaptunk egy angyalt – mondta az egyik.
– Nőstény, vagy hím? – kérdezte Aijin kicsit aggódva.
– Férfi. Lenn helyeztük el az alaksori cellában.
A nő sóhajt egyet:
– Remek, köszönöm. Elmehettek. Én addig meglátogatom a drágát.– Mosolyodott el gonoszan.
Néhány perc múlva már lenn is volt. Halkan kinyitotta a cellaajtót, azután rögtön be is zárta. Benn egy férfi volt, kikötözve. De nem egy átlagos fiú, hanem egy angyal. Két kezét és két nagy szárnyát láncra verték, rövid, szőke hajú feje lehajtva. Mikor a lány belépett, akkor se nézett fel, továbbra is csak némán nézte a padlót. A démonúrnő mosolyogva odalépett hozzá, és egy ujjával megemelte a fiú állát, hogy jobban megnézhesse:
– Had lássam a pofidat! – mondta, és mikor meglátta az angyal arcát, nagy megelégedés töltötte el.
– De szép vagy! – szólt. – De valami nincs rendben. Homályos tekintet; ernyedt, lógó szárnyak… Szegénykém! Azok a semmirekellő szolgák mennyi kábítószert nyomhattak beléd? Mindig is tudtam, hogy érzéketlen állatok ... Mindjárt magadhoz térítelek.
Kivett az egyik zsebéből egy kis üvegcsét; a tartalmát a szájába vette, majd miközben megcsókolta a fiút, lenyomta a torkán. Néhány pillanat múlva az angyal magához tért.
– Hol vagyok? – kérdezte még kissé kábán.
– Nálam. A nevem Aijin úrnő. Én vagyok a gazdád. Te pedig Naifu vagy, ha jól tudom.
Naifu lesütötte a szemeit, majd látni lehet az arcán végigfutó vérkönnycseppeket. Nagyon sajnálatra méltó az angyal, a démon azonban csak hidegen nézett rá.
– De miért én?! – ordított rá a nőre, aki odament hozzá, és sötét vigyorral az arcán a fiú fülébe súgta:
– Mert te voltál ott. Fogadd el, hogy már az enyém vagy, és akkor jó dolgod lesz. De ha küzdesz ellenem, elpusztítalak.
– Értem… – szólt Naifu elhaló hangon.
A lány észrevette, hogy a fiú reszket.
– Mi a baj?
– Fázom.
– Ezen tudok segíteni – mondta a lány, majd elölről átölelve felmelegítette a férfit.
– Most jobb?
– Sokkal, köszönöm.
Még pár órát beszélgettek, aztán lejöttek a cellához Aijin emberei:
– Úrnőm, késő van.
– Rendben van, megyek.
– El kell menned? – kérdezte aggódva az angyal.
– Igen, megyek aludni. Álmodj szépeket, kicsi angyalom.- mondta, majd hirtelen megcsókolja a fiút. Naifu még a szemét se tudta becsukni, olyan hirtelen érte a csók. Aijin megsimogatta az arcát, gonoszan rámosolygott, majd elment.
*****
A következő napot végig együtt töltötték, egyre közelebb kerültek egymáshoz.
- Aijin! Szeretlek... – Pirult el Naifu.
– Tudom. Én pedig gyűlöllek, és rettentően akarlak… – mondta, majd leteperte a fiút és magáévá tette.
– Azt szeretném, hogy tudd: én is szeretlek. – súgta a nő Naifu fülébe, mikor végeztek.
*****
Mikor este jött le a démonszolga úrnőjéért, mint rendszerint, a cellában találta. Csakhogy a cella falairól folyt le a vér, Aijin testét is beborította. A fal tövében ülő nő mellett pedig Naifu feküdt, holtan. Az a férfi, kivel úrnője összebújva, ölelkezve töltötte el az elmúlt két napot, most halott…
– Úrnőm… Mi történt? – kérdezte a megrettent szolgáló.
– Éhes voltam – mondta eszelősen mosolyogva a démon, majd boldogan lenyalta a kezéről Naifu vérét.
II. novellám:
Promó:Gondolnád, hogy egy igen apró részlet is mekkora következményekkel járhat?
Egy pillanatra nem vagy éber, és az egész világ szembeszáll veled. A legkisebb apróság is az életedbe kerülhet.
Yala ezzel nem volt tisztában...
A novella:Gyilkos részlet
( itt is fentvan:
http://anime-fanfiction.animehq.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=11879)
Szokásához híven, sötétedéskor Yala behúzódott otthonába. A mai napja elég fárasztó volt, rengeteg volt a páciens, akit kezelésbe kellett vennie. A fáradtság átment flegmasággá: a házába vezető ajtót nyitva hagyta, belülről a kulcsot a zárban felejtette.
Lement egy titkos ajtón át kedvenc helyére. Beesteledett, fáklyák sokasága világította meg a hosszú lépcsősort, mely levezetett a mélybe. A mélyen fekvő alaksor volt a munkahelye. Megbízói ide szállították le neki a megkínozandó embereket. Kezelésbe vette őket, hogy minél több információhoz jusson, amiket majd jópénzért elárul munkaadóinak. Bizonyos esetekben gyilkosságokat, szabályos kivégzéseket is vállalt.
Tehát Yala kínzásszakértő, bérgyilkos és hóhér is egyben. Természetesen mindezt feketén, törvénytelenül. Ha bárki megtudná, és bejelentené a Hivatalban, óriási bajban lenne: elkapnák, kifaggatnák - azaz megkínoznák-, aztán felkötnék. Tudja, hisz társai már jártak így. Párnak a teteme még mindig az akasztófán lóg a fő téren. De Yala esete kicsit más: a Hivatal emberei nem tudnak illegális működéséről. Hisz ki gondolná, hogy egy gyógyító valójában hóhér, aki a titkos kínzókamrájában gyilkol? Senki. Munkaadói azonban mindig utolérik, munkája van bőven.
Yala nagyon szerencsés, külsejéről nem állapítható meg semmi, ami jellemére utal. Sőt, arca rettentően megtévesztő, kétszínűnek mondható. Rövid fehér haja, csillogó kék szemei miatt átlagosnak tűnik, ártatlannak.
De, aki ismeri, tudja, hogy nem ilyen. Imádja a vért; majdnem annyira, mint munkáját. Lelke sötét, szíve kegyetlen, elméje tiszta, ámde beteges. Más emberek szenvedése pedig felettébb nagy örömöt okoz neki. Sose végez félmunkát: mindig határozott és alapos; profi. Egyszóval ő a tökéletes gyilkos.
Szép nyugodtan lesétált a kőlépcsőn, le egy óriási terembe a föld alá. A szoba kőfalakból állt, a falakra pedig végig kardok, kések, korbácsok, bilincsek, csipeszek, ostorok, pallosok, satuk és más, különféle eszközök voltak méret szerint felakasztva. A plafonról különféle méretű csigák és kötelek lógtak le. A szoba túlsó végén állt egy asztal székkel - az a fiú ülőhelye, ott pihent le két munka között. A szobában, a pihenőhely előtt, a terem közepén található a nyújtópad. A négy sarokban állt: a vasszűz, a fejtörő, a júdásbölcső és a szögágy. Továbbá a kamrában még megtalálható volt: a kínpad, az akasztófa, egy guillotine, a fűrész, a strappado, egy inga és pár kaloda. Mára már csak egy dolga maradt: egy Duncus nevű férfi.
Leérkezése óta már órák teltek el, Duncus hangjában is érződött a fáradtság, bár továbbra is üvöltözött kínjában. Aztán hirtelen elsötétült a világ Yala előtt.
Mikor felébredt, a falat látta. Megpróbált megmozdulni: ámde sikertelenül. Az oly nagyon szeretett kínzókamrájában volt, hozzákötözték kezeit és lábait kedvenc eszközéhez, a nyújtópadhoz. Vele szemben állt négy férfi, akik nem vették észre, hogy magához tért. A négyből kettőt rögtön felismert. Rájuk nézett, és kis híján rosszul lett: - A Hivatal emberi .... - mondta magában, és észrevette, hogy páciensével meg egy őrrel beszélgetnek. -Tehát lebuktam.. .- gondolta, és rögtön mérlegelte a lehetőségeit. Egy rövid idő után viszont abba is hagyta, nem akarta kikészíteni magát. Egy dolog azonban világossá vált számára: rövid időn belül meg fog halni. Viszont ezt nem akarta.
Kiszúrták, hogy magánál van, és odamentek a fiúhoz mind a négyen. Gonoszan mosolyogtak. Yala tudta, mi következik: megvolt az elfogatása, most megkínozzák, és megpróbálnak mindent kiszedni belőle. Csakhogy ő nem árul el semmit. Tudta, hogy ezt nem fogják annyiban hagyni. Ha marad, halálra kínozzák. Méghozzá a saját otthonában, hidegvérrel, az ő eszközeivel... ezt lelkileg nem élné túl... ismeri ennyire a határait. Ugyanolyan ember, mint azok, akiket megkínzott. Ő is megtörne és meghalna, mint ők. Viszont elszökni se tud ...
De mindez miért történt?! - gyötörte a gondolat. Pár perccel később megtudta, hogy páciense ordítását meghallotta az őr, és jelentette a Hivatalnak.
- De hát hogy hallhatták meg, mikor...? - kérdezte magától, majd hirtelen elsápadt. - Az ajtó! Nyitva hagytam ... - hitetlenkedett. - Ez a kis részlet... ilyen sok múlik egy ilyen kis apróságon.... egy emberi élet....
Tárgy: Jigoku cuccaixD 
Szer. 1 Szept. - 17:22
Nyaaaaau 
Nagyon tetszett mindkettő 
Főleg az elsőnek a vége *,*
Hát igen, egy kis apróságon múlhat minden. 
Az elsőnek a vége halálos, nem számítottam volna rá *,* Nagyon jó vagy *,*