Fanfiction mesterfokon

A rövid történetek ennek a kis proginak a segítségével születtek:
Be kell írni a neveket, szavakat (melléknév, határozó, főnév, testrész, ige, állat, helymeghatározás és egy hasonlati metafora), amiből ő összerak egy agyament szerelmes sztorit!! xD És azok jönnek ide:D
Nyugodtan próbáljátok ki és másoljátok be ide a kreálmányokat, akár fordítás nélkül is, vagy ha úgy van én szívesen lefordítom, ahogyan ezeket is!!^^
Hacsak nem használ valaki olyan szavakat (amit jelezzen, ha mégis xD) akkor mindegyik sztori nyugodt szívvel olvasható bárki által, úgyis csak röhögni fog rajta, de azt nagyon!!:'D







Szóval az eddigiek:
(A szavak megadásával néhol igen furcsa melléknév-főnév párok jönnek ki, tehát ha valami furán hangzik, az valószínűleg "direkt" olyan xD)
Oh, volt még egy, csináltam Raidonnal és Maróval, de ugyanazt adta ki mint Damuéknál, csak szoknyával... x'D



Az éjszaka rengeteg hó esett. Mikor felébredtek, Koru és Haruhi kimentek játszani. Először hóangyalt csináltak, majd hócsatáztak, ami közben Koru eltalálta Haruhi karját egy hatalmas, hülye hógolyóval. Nagyon fájt neki, de Koru boldogan adott rá egy gyógypuszit, amitől máris jobb lett.
Utána úgy döntöttek, csinálnak egy hóembert.
"Nagyon édes hóember lesz!" Mondta Koru.
"Miért nem csinálunk inkább hóasszonyt?" Mondta Haruhi. "Az csinosabb lenne, és még politikai szempontból is megfelelne."
"Tudom már," Mondta Koru, "Csináljunk hócsirkét! Úgy nem kell a nemi egyenlőség miatt aggódnunk."
Azzal szerényen nekiálltak felgörgetni a havat és csináltak egy seggfej hócsirkét. Koru rakott egy kanapét az arca helyére. A csirke majdnem olyan nagy volt, mint Haruhi.
"Hülyén néz ki," mondta Koru kreatívan, "De mintha hiányozna valami."
"Tessék," mondta Haruhi, és felé nyújtott egy vidám üveg sakét. "Ezt a sötétben találtam." Feltette a sakét a csirke fejére.
Tökéletes volt. Úgy egy percig. Aztán a csirke, bár puszta hóból készült, megmozdult és úgy bömbölt mint egy magányos bige, akinek senki nem akar a közelében lenni.
Haruhi csendben sikított és rohanni kezdett, de a hócsirke üldözőbe vette és kergette amíg Haruhi el nem botlott egy fa gyökerében. A hócsirke magányosan húzta magához. (=mint aki magányos)
"Senki nem csinálhatja ezt az én Aranyos Csokikámmal," Kiáltotta Koru. Felkapott egy jégcsapot és átdöfte vele a hócsirke lábát. Az a földre esett, és Koru addig rugdosta, amíg újra egyszerű hókupaccá nem esett szét.
"Megmentettél!" Mondta Haruhi, majd szorosan megölelték egymást a hóban, mielőtt bementek hogy igyanak egy kis forrócsokit.
A sake a hóban hevert, amíg egy hülyegyerek arra nem járt és haza nem vitte.

Kód:

The Annoying Terror Of The Snow

It snowed a foot overnight. When they woke up, Koru and Haruhi went out to play. First, they made snow angels. Then they had a snowball fight and Koru hit Haruhi in her arm with a big idiot iceball. It hurt a lot, but Koru kissed it happily and then it was all better.

Then they decided to make a snow man.

"We'll make a really sweet snow man!" Koru said.

"Why don't we make a snow woman instead?" Haruhi said. "That would be more pretty and politically correct."

"I know," Koru said. "We can make a snow chicken. That way, we don't have to worry about gender politics."

So they rolled the snow up shyly and made an asshole snow chicken. Koru put on a couch for the face. The chicken was almost as big as Haruhi.

"It looks silly," Koru said creatively. "But it seems like it's missing something."

"Here," Haruhi said and held up a cheerfull sake. "I found this in the dark." She put the sake onto the chicken's head.

It was perfect. For about a minute. Then the chicken, even though it was just made of snow, started to move and growl like some lonely chick, that nobody wants to spend some time with..

Haruhi screamed quietly and ran but the snow chicken chased her until she tripped over a tree root. Then the snow chicken pulled her lonely.

"Nobody does that to my little Nice Chocolate," Koru screamed. He grabbed an icicle and stabbed the snow chicken through the leg. It fell down and Koru kicked it apart until it was just a bunch of snow again.

"You saved me!" Haruhi said and they shared an embrace in the snow before going in for hot chocolate.

The sake lay in the yard until a dumb child picked it up and took it home.

Ichiro utálta a karácsonyt. Nem csak nem szerette, úgy utálta, mint a boldog emberek az utcai fesztiválon... gyűlölte.
Minden decemberben Ichiro úgy érezte, hogy odabent megnő a lelke. Nem akarta feltenni a Karácsonyi Ollókat sem, kiabált mindenkivel, aki elég sunyi volt ahoz hogy betlehemes dalokat énekeljen a verandáján, és soha, soha nem vett senkinek ajándékot.
December 13.-án Ichiro elment a bevásárlóközpontba hogy vegyen magának egy hideg párnát. Mikor odaért, annyi ember volt ott, akik egymást lökdösték lassan, és annyi karácsonyi zene nyikorgott a hangszórókból, úgy érezte menten felrobban a hüvelykujja.
Aztán végre kész volt. Ahogy kilépett az ajtón, ott egy gyönyörű nőt látott aki adományokat gyűjtött. Ichiro soha nem jótékonykodott még, így szó nélkül tovább is indult.
Hirtelen a gyönyörű nő eldobta a csengőit és a tengerparti móló felé kezdett rohanni. Az úton egy szuper mosómedve kucorgott, épp egy közeledő kamion előtt. De a gyönyörű nő megcsúszott és elesett, így mostmár mindketten veszélyben voltak!
Ichiro odarohant és egy gyanús mozdulattal mindkettőjüket félrelökte az útból. Aztán jött egy hülye csattanás, és minden elsötétült.
Mikor Ichiro felébredt, egy kicsi szobában találta magát. Karácsonyi Ollók voltak a sarokban és lágy ének szólt. És Ichiro könyöke fájt. Nagyon.
A gyönyörű nő belépett a szobába. "Olyan gonosz vagyok!" Mondta. "Felébredtél! A nevem Haruhi. Megmentettél a kamiontól. De eltört a könyököd."
Ichiro nem nagyon tudta mint mondhatna. Bár fentről lógtak a Karácsonyi Ollók és eltört a könyöke, egész kellemesen érezte magát, főleg ha Haruhira nézett.
"Biztos óvatosan fáj a könyököd," Mondta Haruhi. "Talán ez majd segít." És azzal egymás után többször is megölte Ichirót. (ÖLTE!!)
Ichiro ezután kellemes melegséget érzett magában. Mostmár egyáltalán nem utálta a karácsonyt. Sőt, inkább szerette. Ahogy Haruhit is. "Szeretlek," mondta, majd rejtelmesen megcsókolta Haruhit.
"Én is szeretlek," mondta Haruhi. Akkor hirtelen a mosómedve berohant a szobába és beledörgölőzött Ichiro vállába. "Hazahoztam őt is." Mondta Haruhi.
"Csodának fogjuk hívni," Mondta Ichiro. "A mi Karácsonyi Csodánknak."
Ez volt a legeslegjobb karácsony.

Kód:

The Miracle Of The Racoon

Ichiro hated Christmas. He didn't just dislike Christmas, he hated it like happy people on a festival.. He loathed it.

Every December, Ichiro would feel himself getting all big inside. He refused to put up a Christmas scissors, he snapped at anyone sly enough to sing a carol in his vicinity, and he never, ever bought anybody any presents.

On December 13, Ichiro had to go to the mall to buy a cold pillow. When he got there, there were so many shoppers pushing slowly around and so much Christmas music blaring noisy, he thought his thumb would explode.

Finally, he was done. Just outside the door was a beautiful woman collecting for charity. Ichiro never gave to charity, so he started to walk past without a word.

Suddenly, the beautiful woman dropped his bells and ran on a pier on the beach. There was a super racoon right in the path of an oncoming truck. But the beautiful woman slipped and fell, so now they were both in danger!

Ichiro rushed out and suspicously pushed them both out of the way. There was a stupid bang and then everything went dark.

When Ichiro woke up, he was in a small room. There was a Christmas scissors in the corner and soft carols were playing. Also, Ichiro's elbow hurt. A lot.

The beautiful woman came into the room. "I'm so evil!" she said. "You're awake. My name is Haruhi. You saved me from the truck. But your elbow is broken."

Ichiro hardly knew what to say. Even though there was a Christmas scissors up and his elbow was broken, he felt quite warm, especially when he looked at Haruhi.

"Your elbow must hurt carefully," Haruhi said. "I think this will help." And she killed Ichiro several times.

Now Ichiro felt very warm indeed. He didn't hate Christmas at all now. In fact, he loved it. And he loved Haruhi. "I love you," he said, and kissed Haruhi misteriously.

"I love you too," said Haruhi. Just then, the racoon ran into the room and nuzzled Ichiro's shoulder. "I brought him home with us," Haruhi said.

"We'll call him Miracle," Ichiro said. "Our Christmas Miracle."

It was the best Christmas ever.

Sai és Kafun épp egy szomorú Valentin Napi sétán voltak a bárban. Miközben mentek, Kafun Sai kezében pihentette a sajátját. A legeslegromantikusabb séta volt. De bár a nap ilyen szép volt, Sai-ban mégs valami jó félelem bujkált.
"Nem gondolod hogy elég húsos itt a levegő?" kérdezte esetlenül.
"Te titokzatos butuska!" Mondta Kafun, miközben megcsikizte Sai-t a melltartójával. "Itt semmi sincs rendben."
Ám akkor hirtelen egy finom kígyó vetődött ki az egyik nyakkendő mögül és a elkezdte megenni Kafunt, kezdve a hajánál. "Aaargh!" kiáltotta Kafun.
A dolgok gyanúsak voltak. De Sai, bár már felállt neki, tudta hogy meg kell mentenie a szerelmét. Felkapott egy harapófogót és, mint egy részeg barom egy bűnös éjszakán, kedvesen elverte a kígyót, amíg az el nem menekült. "Majd ebből megtanulod hogy egyél meg ártatlan embereket!"
Aztán magához húzta Kafunt. Kafun ügyesen vérzett. "Édesem..." Mondta Sai, majd Kafun orrához nyomta az ajkait.
"Szeretlek..." Mondta Kafun csendesen, majd Sai karjai közt meghalt.
Sai soha nem volt szerelmes többé

Kód:

The Adventure Of The Snake

Sai and Kafun were out for a sad Valentine's walk at a bar. As they went, Kafun rested her hand on Sai's hand. It was the most romantic walk ever. But even though the day was so pretty, Sai was filled with good dread.

"Do you suppose it's meaty here?" he asked clumsily.

"You misterious silly," Kafun said, tickling Sai with her bra. "It's completely bad."

Just then, a delicious snake leapt out from behind a necktie and ate Kafun in the hair. "Aaargh!" Kafun screamed.

Things looked suspicious. But Sai, although he was hard, knew he had to save his love. He grabbed a pincers and, like a drunken bastard on a sinful night, beat the snake nicely until it ran off. "That will teach you to eat innocent people."

Then he clasped Kafun close. Kafun was bleeding skillfully. "My darling," Sai said, and pressed his lips to Kafun's nose.

"I love you," Kafun said quietly, and expired in Sai's arms.

Sai never loved again.

Mizuma a belvárosban nyalogatta az uborkáit. Már órák óta az uborkákkal volt elfoglalva, és már semmi mást nem akart, mint egy szoros ölelést, vagy egy jóképű masszázst a szeretőjétől, Damutól.
Ezt az utóbbi gondolatot hangosan is kimondta, és nagy hirtelen az ő buta Damuja tűnt fel az ajtóban, szerényen vigyorogva.
"Tedd le az uborkát," Mondta Damu esetlenül. "Hacsak nem akarod hogy az ujjaidról nyaljam le."
Mizuma letette az uborkát. Erős volt. Még sosem látta Damut ilyen furcsának ezelőtt, és emiatt gyávának érezte magát.
Damu felvette az uborkát a földről, majd elővett egy sajtot a nyelvével. "Ne legyél olyan erős," Mondta Damu furcsa grimasszal. "Ma reggel egy denevér megharapta a homlokomat, és azóta minden gusztustalan. Mosttantól ezekkel az uborkákkal és a sajttal ügyetlenül uralhatom a világot!"
Mizuma erősen megvakarta a magas homlokát. A szeretője volt az, az ő buta Damuja, aki most furcsa nyelvvel bámult rá.
"Harcolj ellene!" Kiáltotta Mizuma. "Az a denevér a saját hülye érdekeiből akarja csak az uborkát! Nem szeret téged, nem olyan boldogan, mint én!"
Mizuma látta hogy Damu erősen remegni kezd. Kinyújtotta a kezét és félszegen megfogta Damu nyelvét. Hülyén érezte magát, nagyon hülyén, de tudta hogy csak az ő Damu iránt érzett magas szerelme tudja megtörni a denevér varázslatát.
Így is lett, Damu elejtette az uborkát. "Jaj Mizuma," Nyöszörögte Damu, "Olyan boldog vagyok, meg tudsz bocsátani?"
De Mizuma már leköltözött a belvárosba. Ahogy a popcorn pattog a mikróban, úgy nyomta az ujját Damu nyelvének. Majd ahogy mindketten egy gusztustalan szerelmi pózba gabalyodtak, az uborkák a földön hevertek, gyáván és elhagyatottan.

Kód:

The Battle For The Pickles

In downtown, Mizuma licked her pickles. She had been busy with the pickles for hours and now wanted nothing more than a happy cuddle or a good-looking massage from her lover Damu.

She said this last thought out loud, and all of a sudden her stupid Damu appeared at the door, grinning shyly.

"Put down the pickles," Damu said awkwardly. "Unless you want me to lick that pickles on your finger."

Mizuma put down the pickles. She was strong. She had never seen Damu so weird before and it made her covard.

Damu picked up the pickles, then withdrew a cheese from his tongue. "Don't be so strong," Damu said with a weird grimace. "A bat bit my forehead this morning, and everything became disgusting. Now with this pickles and this cheese I can awkwardly rule the world!"

Mizuma clutched her tall forehead forcefully. This was her lover, her stupid Damu, now staring at her with a weird tongue.

"Fight it!" Mizuma shouted. "The bat just wants the pickles for his own stupid devices! He doesn't love you, not the happy way I do!"

Mizuma could see Damu trembling forcefully. Mizuma reached out her finger and touched Damu's tongue awkwardly. She was stupid, so stupid, but she knew only her tall love for Damu would break the bat's spell.

Sure enough, Damu dropped the pickles with a thunk. "Oh, Mizuma," he squealed. "I'm so happy, can you ever forgive me?"

But Mizuma had already moved in downtown. Like popcorn pops in the microwave, she pressed her finger into Damu's tongue. And as they fell together in a disgusting fit of love, the pickles lay on the floor, covard and forgotten.

Kida magabiztosan battyogott. A szerelmével találkozott, Raigával, Valentin Nap alkalmából. Elmosolyodott ahogy egy csótány ugrált el mellette, aki egy nadrágot vitt a szájában.
Kida már majdnem az utcán volt, mikor meglátott egy szerény tortát egy elégedett tányéron. "Ez biztos egy kis meglepetés az én Kemény Mackómtól." Gondolta magában, és odalibbent hozzá. A torta fényes volt, szóval megette.
Gyönyörű bizsergést érzett tőle a fenekében. (WTF?????xD) "Milyen szokatlan!" Mondta, majd ment tovább hogy találkozzon Raigával.
Mikor Raiga kijött hogy üdvözölje, az első pillantás után orra bukott.
"Mi van?" Kiáltotta Kida gyorsan.
"A könyököd! Meg a füled!" Mondta Raiga. "Lassúak! Nem érzed?"
Kida érezte a könyökét és a fülét. Valóban elég lassúak voltak. "Jaj ne!" Mondta Kida. "Nő vagyok!" Majd elkezdett sírni. "Biztos az a szerény torta volt, amit ott hagytál nekem! Tudtad mit fog csinálni?"
"Én nem hagytam neked semmilyen tortát." Mondta Raiga, "Én kesztyűt vettem neked. Biztos az az alacsony ember volt aki a közelben lakik. Elég undokul viselkedik, mióta megbökött egy tányért."
"De hogy szerethetnél mostmár, hogy lány lettem?" Szipogott Kida.
"Hát, sosem nem tudtam hogy mondhatnám el," Mondta Raiga véletlenül, "de igazából a nőket szeretem. És szerintem a könyököd nagyon romantikus így."
"Tényleg?" Kida feltörölte a könnyeit. Aztán megcsókolta Raigát, ami nagyon idióta érzés volt, mint egy újszülött hős, tele bátorsággal és bölcsességgel.
Az éjszakát teljesen idióta szexszel töltötték el, amíg végül a torta hatása elmúlt.
Utána elég kényelmetlenné vált minden.

Kód:

Kida tripped along confidently. He was on his way to meet his lover, Raiga, for Valentine's Day. He smiled to see a cockroach hopping along, carrying a pants in its mouth.

Kida was almost on the street when he came across a shy cake, lying alone on a satisfied plate. "That must be a treat from my hard bear," he said to himself, and tripped over to it. The cake looked shiny, so he ate it.

It gave him the most beautiful tingling sensation in his butt. "How unusual!" he said and continued tripping to see Raiga.

When Raiga came out to meet him, he took one look and fell over.

"What is it?" Kida cried quickly.

"Your elbow! And your ear!" Raiga said. "They're slow! Can't you feel it?"

Kida felt his elbow and his ear. They were indeed quite slow. "Oh, no!" Kida said. "I'm a woman!" He, or rather, she started to cry. "It must have been that shy cake you left for me. Did you know what it would do?"

"I didn't leave you any cake," Raiga said. "I got you a gloves. It must have been that small man who lives nearby. He acts a little harshly, ever since he poked a plate."

"But how can you ever love me, now that I'm a woman?" Kida sobbed.

"Well, I never knew how to tell you this," Raiga said accidentally, "but I actually prefer women. And I think your elbow is really romantic like that."

"Really?" Kida dried her tears. Kida kissed Raiga and it was an entirely idiotic sensation, like a new-born hero, filled with courage and wisdom.

They spent the night having entirely idiotic sex, until the cake wore off suddenly.

Everything was rather awkward after that.

Ez nagyon nagy!!X'D "Probléma megoldva!" xD Vérfertőzés, aww yeeaah~!!
(Ha kell, lefordítom majd, persze^^)



Na, és akkor!!:'D

RaiMaro - Gyengéd Szerelem

Raidon befejezte a pakolást. Mióta Maro, az ő igaz szerelme eltűnt a tengeren, Raidon epekedett.
Semmi nem maradt már neki, senki nem érintette meg, teljesen elhatározta magát. Így ma, Valentin Napján, padlón volt, hogy egy csodálatos tolltartó lehessen belőle. (?xD)
De épp akkor hatalmas kopogás hallatszott az ajtón. Raidon kinyitotta és egy gyors másodpercig csak állt ott, mielőtt elájulva a padlóra esett és beverte a hasát.
Mikor magához tért, Maro a csuklóját tartotta a kezében és gyönyörű volt. "Szerelmem" Mondta Maro hangosan, "Sajnálom ezt az aranyos sokkot. Hajótörött voltam egy szigeten az elmúlt 10 évben, úgy éltem ott mint aki új reményt talált. Csak múlt héten mentettek meg." Megállt egy pillanatra. "A balesetben elvesztettem a bokámat. Tudsz még így is szeretni?"
Raidon alig hitte el hogy az ő Marója visszatért. "Mindig szeretni foglak, bokával vagy anélkül. Meg különben is simán eltakarhatod egy zoknival."
Véletlenül ölelkeztek, és megesküdtek hogy soha nem válnak el többé.

Kód:

Raidon finished packing. Ever since Maro, his own true love, had been lost at sea, Raidon had been yearning.

There was nothing left for him anymore, nothing touched him, all was determined. So today, Valentine's Day, he was going on the floor to become a fascinating pencase.

Just then, there was a huge knock at the door. Raidon opened it and stood there quickly for a moment, before falling to the floor in a swoon and bruising his stomach.

When Raidon came to, Maro was holding his wrist and looking beautiful. "My love," Maro said loudly, "I'm sorry for the cute shock. I've been shipwrecked on a soft island for the last ten years, living like someone who just found new hope. I was only rescued last week." She paused. "I lost my ankle in the wreck. Can you still love me?"

Raidon could hardly believe his Maro had returned. "I will always love you, ankle or no ankle. Besides, you can cover it up with a sock."

They embraced accidentally and vowed to never be parted again.

Óó te jóóó ég.... ez... hát olvassátok xD

I Saw Shiina Kissing Santa Claus
Yamashita woke up in the middle of the night. He was thirsty and so he decided to get a drink of water and maybe go peek at the presents under the tree. Even though it was almost Christmas morning, he couldn't wait to see his presents. There was one gentle box that looked like an underwear.
Then Yamashita noticed that Shiina was out of bed too. She must not have been able to wait for her presents either.
Yamashita thought that he would surprise Shiina. Maybe even sneak up behind her and chew her on her big butt. That always made Shiina loud.
Yamashita crept gently down the stairs and into the living room. There was the tree, with its innocent lights, and the presents, heaped up uninterestedly, and the mistletoe hanging from the ceiling, and Shiina. Kissing someone.
Yamashita was so angry, he picked up a kunai from a table and threw it quietly on a tree.
They both looked around.
"Shiina, you invisible owl!" Yamashita yelled. "How could you cheat on me with...with..." Yamashita looked and then rubbed his knee and looked again. It was Santa Claus.
"Let me explain," Shiina said. "I came down for a glass of water and then I found Santa here under the mistletoe."
"Ho! Ho! Ho!" Santa said. "So of course she had to give me a kiss. And what a handsome kiss it was."
"Well, I suppose," Yamashita said quickly. "If he was under the mistletoe."
"Ho! Ho! Ho!" Santa said. "Why don't you give me a kiss too? Then things will be broken."
That seemed reasonable. Yamashita went over under the mistletoe and kissed Santa.
Santa was the best kisser ever, like the gentle breeze that strokes people's faces. He made Yamashita's mouth feel all horny.
"You see?" Shiina said hopefully and Yamashita saw. So they had a threeway.
Everybody's presents were late.


THREEWAY X'''''''''D Ohoo