Kedvenc jelenetek

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Kezdem is XX'D
Az abszolút fav :3

Shippuuden, 1. oldal, 2. hsz - Shanna; Koru

Idézet :

A pattogós ugyanis ingerülten felállt és az asztalra csapott. Hátradőltem a székemben, karba tettem a kezem és unottan néztem rá. Most jön az a rész hogy minden és mindenki rossz, és ő hiába jött ide, őt itt lenézik, meg ilyesmi.
-Figyeljen ide. -kezdte, eleinte még higgadt hangon- Tudom én hogy mindenféle flancos ügyekkel foglalkoznak itten. Ezért kértem levélben, és nem személyesen időpontot, mert nem akartam itten a dógokat zavargálni. És ha már egyszer vették a fára'ccságot és válaszótak is és még időpontot is kaptam -na itt kezdett el ordibálni- akkor elvárom hogy ugyan halgasson má' végig, és ne az alapján adjon ennek igazat, hogy őneki sok a pénze és megteheti hogy lenézzen más embereket. Biztos hogy maga is lenéz engem, mert a'ssziszi e'ccerű parasztok vónánk akik papírsárkányokat készítenek, de a klánom már régóta míveli eztet a mesterséget, és-
-17 éve, az nem sok. -szúrtam közbe szárazon- Még én is régebb óta ülök itt.
-Már az apám is eztet csinálta, és ettől már generácionális mesterségnek számít! -kiabált tovább. ~Mi? Generácionális? Az mi?~ A kis kopasz már lehajtotta a fejét és próbált láthatatlanná válni- Attó' hogy vannak módosabb klánok az országban, még nem kéne lenézni a mi mesterségünket. Most hogy jómagam csinálgatom csak, persze hogy rosszabbul megy az üzlet, de ha kapnék kis segí'ccséget-
-Ezért akarja Hamatari-san hogy a sajátjával...
-Biztos szépen felfejlődnénk. -észre se vette hogy beszélek- De azzal, hogy csak itten peckesen járnak kelnek, nem lesz jobb az elszegényedett családok helyzete és...
Részemről itt megakadt a szalag, nem hallgattam a további mondandóját. Elgondolkodva bámultam az asztalt magam előtt, majd kicsit aggódón a mögöttem jobboldalt álló komornyikra néztem. Az ahogy észrevette ezt, előre hajolt kicsit, fülmagasságba, hogy hallja amit mondok.
-Tényleg peckesen járok?
Kérdeztem szinte suttogva.
-N...nem, nem gondolom, uram.
Válaszolta halkan és megnyugtató mosollyal rázta meg a fejét. Az államhoz emeltem a kezem és valamelyest megnyugodva dőltem újra hátra, egy nagyon lassú bólintással.

Főleg a vége X'3


Aztán még...
A misztikus amulett nyomában, 5. oldal, utolsó előtti hsz - Shanna; Koru

Idézet :

Élek még egyáltalán? Azt hiszem... az, hogy a vállam és az oldalam, meg úgy nagyjából mindenem rohadtul sajog, csak erre utalhat. Egy tompa nyögéssel kifújtam a belém ragadt levegőt, felkavarva a port az arcom előtt. Hogy is fekszek akkor? Hason? Igen úgy, érzem a padlót... Erőtlenül ökölbe szorítottam a kezem... hol a botom? Lassan résnyire nyitottam a szemem. De csak egy oszlop talpazatát, némi port, és a saját ökölbe szorított kezemet láttam. Hol a botom?? Újra összeszorítottam a szemem, majd megpróbáltam magam alá húzni a karomat, hogy fel tudjak állni. Éreztem hogy a vállamból vér folyik, végig a bal karomon. Az orrom is vérzik... ha nem is tört el, de valamelyik bukfenc közben biztos találkozott a padlóval. Az arcom is felhorzsoltam kicsit. Nem azt az oldalt ami most a földön van, hanem a másikat... vérezni nem vérzik, de érzem hogy ég. Ég, akárcsak a bal térdem és a jobb könyököm. Azokat is végighúzhattam valahol 'út közben'. Hiába is próbálkoztam, nem tudtam már annyi erőt a karjaimba passzírozni, hogy fel tudjak támaszkodni. Hallottam hogy matat valami mellettem a porban. Gondoltam a lény az... ideért és most... szétcincál vagy valami. Éreztem is hogy a vállamhoz ér, de valami nem stimmel. Ezek nem karmok, vagy fogak... hanem ujjak. Gyorsan kinyílt a szemem és a fejem is emeltem volna, de megelőzött. Előbb a pólómnál, majd a karomnál, aztán a mellkasomnál és a derekamnál fogva felnyalábolt a padlóról. Felcibált, egészen állóhelyzetbe és szorosan tartott, hogy ne essek vissza. Próbáltam behatárolni a talajt és letenni a lábam rendesen, de nem volt időm, arrébb rántott magával. Igaz a szemem csak nagyon résnyire volt nyitva és nem is láttam már teljesen tisztán, de azt érzékeltem hogy fény süt az arcomra. Most hol a fenében...?
Még mindig szorosan fog, akármi is legyen. Tapogatózni kezdtem, hogy megtudjam mi van. Ami először a kezembe akadt, az valami puha, pamutszerű anyag volt. Talán pamutfoszlányok? Kicsivel feljebb meg... szőr? És...?
-Ne cibáld a fülem.
Duruzsolta a fülembe ismerős hangon. Akkor ez nem is szőr itt, hanem haj. És ruhák.
-Ichiro?

Luvv C:


Kísértetház? Ugyan már..., 1. oldal, alulról a 3. hsz - Jigoku Mamono; Jigoku

Idézet :

Kicsit vártam, majd a fiú előjött az egyik közeli ajtó mögül, kezében bizonytalanul tartva egy kunai-t. Nem bízik bennem....bár én is pont így reagálnék egy hasonló szituációban, tehát nem ítélem el érte. Mindegy. Ha jól érzem, itt nagyobb bajok is lesznek, és szükségünk lesz egymásra.
-A kunai-t nyugodtan elrakhatod, nem szándékozlak megtámadni.-mondtam, majd közelebb lépve a fiúhoz, alaposabban szemügyre vettem őt.
~Szintileg úgy áll, mint én, genin....testfelépítésileg....hümmmm....teccik....~majd igyekeztem nem kajánul elvigyorodni, így közben kitöröltem a szememből folyó vért , bár teljesen fölöslegesen, mert ugyanúgy folyt tovább. ~ Csontok erősek és kemények, izmok a korához képest igen fejlettek...szervek szépek...chakrafolyam szép igényes....hümmm....cuki pofi....deh szép szemei vannak....szép teste van, teccik~ zártam le ezzel a fiú fizikai jellemzését.

Shippuuden, 4. oldal, alulról 4. hsz - Shanna; Koru

Idézet :

Valahogy még mindig természetellenesen reagált... olyan szintű zavarodottság volt az arcán, amit nem tudtam hova tenni. Mintha túl komolyan venné a dolgot. Mintha olyan nagy jelentősége lenne...
-"Hát persze, hogyne lenne kedvem kapcsolatépíteni a tevékenységet vagy mi... De hogy érti hogy kevés a hely? M-miért? Mennyi hely kell ehhez önnek?"
Hát, legalább belement... de közben úgy csinál, mintha még soha senki sem próbált volna barátkozni vele, mintha azt se tudná mit kellene tennie vagy mondania. Meg persze mintha még életében ne látott volna lovat. Vagy mintha nem tudná mi az. Hát hol férne itt el két ló? Még egy is nehezen... vagy talán úgy gondolja hogy majd felül rá és... ott állnak egyhelyben?
-Öhm, hát... kell a hely, hogy két ekkora állat elférjen...
Mondtam zavart mosollyal. Mert hát... valóban nem értettem mit problémázik.

XXXX'D

És még egy :3

Shippuuden, 5. oldal, 10. hsz - Dínósbácsi; Haruhi

Idézet :

A nem túl meggyőző alakításom után, lejjebb hajtotta a fejét, és elkezdte bámulni a... melleimet. Ezt most muszáj? Beszélgetünk, erre elkezdi a melleimet bámulni. És ha már stírölni is akar, muszáj ilyen feltűnően, a képem előtt? Szerencsére abbahagyta, majd rám támaszkodva feltápászkodott és a képembe mászott. Deee nagyon közel volt. Simán ketté fejelhettem volna ha akartam volna. Nem mintha képes lennék akárkit is kettéfejelni, de mindegy. Szóval közel volt nagyon.
-"Nem baj ha olyan lány."
Mondta egyenesen a szemembe bámulva, ugyan úgy közel maradva. Én közben meg próbáltam még hátrébb dőlni, anélkül hogy lefordulnék innen.
~De mi bajom van egyáltalán? Általában szeretem az ilyen helyzeteket. Talán az a baj, hogy most ő mászott rám? Mindig én szoktam kezdeményezni. Dee most nem tettem, így ő tette, és most furán érzem magam... vagy mi.
Közben pedig továbbra is dőltem hátra, aminek köszönhetően szép nagy ívben lefordultam erről a peremről (OFF:vagy mi a franc ez, amin ül XD). Az eredmény? Egy Mizugakure szép csendjét megtörő női visítás + nyekkenés (az enyém), egy fájó fej (szintén az enyém), éés egy haatalmas villantás Koru uraságnak a lefordulásnak köszönhetően. Szóval én szépen szétterültem a földön. Nem, nem ájultam el, de valamiért mégsem keltem fel a földről. Csak feküdtem ott, nem is észlelve azt hogy folyamatos belátást nyújtok az új üzleti partneremnek.

Ennek az előzménye(i) is... XXXXXXXXXXXXXXXX'D



Nahm, ennyi másra így elsőnek xD Lássuk a ti kedvenceiteket